Egy patikus háza..

Egy patikus házát, avagy a budavári De la Motte-Beer palotát a Kulturális Örökségvédelmi Napok rendezésében megnyitották a látogatók számára. Ekkor volt alkalmam nekem is betekinteni ebbe a csodálatos épületbe, és ezt szeretném most bemutatni nektek:

Története:

A De la Motte–Beer-palota, miként a legtöbb budavári épület, középkori alapokon nyugszik. 1686-ban, amikor Budavárt visszafoglalták a törököktől, a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette .

1760-ban a Schulz családtól a francia származású De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina vásárolta meg az ingatlant. E korszak emléke a fennmaradt ház legkorábbi része, a földszint és az emelet dongaboltozata. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy De la Motte Ferenc Károly idejében készült az emeleti szobák igényes és tehetős tulajdonosra utaló díszítőfestése. A levéltári források áttekintése és a falképek ikonográfiai vizsgálata után azonban egyértelművé vált, a palota kiépítése a következő tulajdonos érdeme. 

1773-ban a De la Motte család eladta az épületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, , aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén. Fia, Beer János Nepomuk orvosi tanulmányokat folytatott. A levéltári adatok szerint a patikus nevéhez köthető az udvari árkádsoros loggia, a barokk kapualj, valamint a gazdagon díszített emeleti térsor létrehozása.
1807-ben a ház a Beer családtól Joseph Teutsch pesti kereskedő tulajdonába került, attól kezdve számos birtokosát jegyezték fel, 1815-ben Semmelweis Ignác édesapja is meg akarta vásárolni. 1865-ben akkori tulajdonosa, Tőry Gusztáv megbízásából Pan József egy kétemeletes lakóépületszárnyat emelt az udvari melléképületek helyén, de ez 1945-ben elpusztult. A második világháborúban a Dísz téri szárny ¬– a barokk kapualjjal és a felette lévő szobával – komoly károkat szenvedett. Az ötvenes években a Pan-féle épületszárny helyén új lakóház épült, a barokk terekben lakásokat alakítottak ki, az utcai homlokzat is megújult. 

A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc plébániatemplom

A Szakrális Művészetek hete programsorozaton belül évről évre megrendezik a Nyitott templomok éjszakáját. Idén már sokadszor a Bakáts téri templom is megnyitotta kapuit az érdeklődőknek. Engem kértek meg, hogy tartsak idegenvezetést, így összeállítottam egy kis összefoglalót a templom történetéből, és a templomtérben található értékekről. Arra gondoltam, ha már annyi munkám volt vele, akkor itt, a blogon is megosztom ezt az összefoglalót, mert a templom a belváros egy igen fontos, ugyanakkor elhanyagolt épülete.

Építéstörténet:

A mostani tér sarkán állt a régi, alacsony nyeregtetős, egytornyú, mindössze 22×7méteres téglalap alaprajzú templom, amelyet 1822. október 2.-án szentelt fel Kollár István püspök. Az 1838.-as árvízben azonban a templom megsérült, restaurálni kellett, amelyre szintén adományokból kerülhetett sor. Az akkori miseruhák, kelyhek és egyéb használati tárgyak nem mind az árvízben sérültek meg, hanem 1849-ben kirabolták a templomot, így ismét a hívők segítségére volt szükség. 1865-ben végül be kellett zárni az épületet, mert életveszélyessé nyilvánították, és raktárnak rendezték be az új templom építésének idejére. A miséket innentől a Bakáts téri általános iskola egyik tantermében tartották ideiglenesen. 

Azután, hogy a régi templomot bezárták, templomépítő bizottság alakult 1867-ben, Hamza Máté elnöksége alatt, és a főpolgármester támogatásával. Új templomra írtak ki tervpályázatot 1866-ban, amelynek méltónak kellett lennie ahhoz, hogy az újjáépülő városrésznek akár szimbólumává válhasson, és ehhez adománygyűjtésbe is fogtak. Pest város közgyűlése 1866-ban 50.000 forintot ajánlott fel az új templom építésére.

A templomépítés védnökének sikerült megnyerni Ferenc József uralkodó feleségét, Erzsébet királynét, így egyre több ember járult anyagi támogatással az építkezéshez.

A tervpályázatra kezdetben Feszl Frigyest kérték fel, de ettől később eltekintettek, és Ybl Miklóst, illetve Steindl Imrét hívták meg. Ybl Miklós román stílusú tervet dolgozott ki, míg Steindl Imre a gótikát részesítette előnyben, ez utóbbi tervet elutasították, mivel túl drága lett volna, de a tervet ismerjük.

Az építkezés az adományok mellett is csak lassan haladt előre, pénzszűke miatt. Elsőként az altemplomot építették meg, hogy az istentiszteletnek végre újból méltó helye lehessen. Ezt Ybl a német román templomok mintájára tervezte meg, érdekessége, hogy az oltára nyugat felé néz, tehát nem keletelt, és a felépült templom négyezete alatt található. Az altemplom területe a templom szentélye, keresztelőkápolnája, és sekrestyéje, valamint kereszthajója alá tehető. Az oltár felett egy Szent Erzsébet festmény volt látható Lotz Károlytól, de ez sajnos a falak túlzott nedvessége miatt három év után tönkrement. Altemplom mellékoltára Szent Vendel tiszteletére épült fel.

1878-ra tehát a templom kívülről teljes egészében elkészült. Az építőanyag sóskúti kő, és sajtolt tégla, a külső díszítéseknél láthatjuk a követ, míg a többi falszakaszon a téglaborítás jelenik meg. El kellett kezdeni a térrendezést, a templom körüli teraszon, és a régi templomot le kellett bontani. Hátra volt még ezen kívül a teljes belső berendezése, és a felszerelések is mind hiányoztak. Ekkor tűzték ki az időpontot, miszerint következő év áprilisban olyan állapotban kell állnia, hogy felszentelhessék.A templom felszentelésére 1879. április 24.-én került sor, Simor János bíboros hercegprímás vezetése alatt. Azon a napon volt az uralkodó pár ezüstlakodalma, akik nem sokkal a szentelés után, május 4.-én meglátogatták személyesen is a templomot, és miseruhát, stólát, és misekönyvet ajándékoztak a javára. Felirat is tanúskodik fontos szerepükről a templom történetében a főbejárat előcsarnokánál, egy márványtáblán.

Hogy Ybl Miklós mellett kik dolgoztak még a templomon? :

- Than Mór, és Lotz Károly dolgoztak az olaj-és falképeken (összesen 33 készült, ebből mára 27 maradt meg)

- Scholz Róbert a templom román stílusban való kifestését végezte 

- Szász Gyula készítette a Szent Ferenc szobrot a templom kapuzatára 

- Thék Endre a padoknak, és a keresztelőkápolna, valamint a sekrestye fa berendezésének elkészítését vállalta 

- Jungfer Gyula a hiányzó vasfelszerelések készítését végezte 

- Slavek Vencel alkotta meg a főoltárt karsti márványból, a többi fennmaradó szobrászati munkát Feszler Leó, és Dittmann Kelemen végezte, ők készítették a templom szószékét. 

- A Schlick féle vasgyárban bronzöntvények készültek a szentélybe: Simor érsek címere, egy kereszt, két háromágú gyertyatartó alattuk leomló növénymintás sarokdísszel a tabernaculum fölé, 6+2 egyágú gyertyatartó a főoltárra, örökmécses és falicsengő. 

- Siletti Ferenc carrarai fehér és Bardiglia sciroi szürke márványlapokkal burkolta a szentélyt és a sekrestyét.  Az 1883-as évben ötvösművekkel gazdagodott a templom, melyeket Herpka Károly készített. 

- Ybl Miklós tervezése: keresztelőkút, gyertyatartó, persely, orgonaszekrény

- Országh Sándor magyar királyi udvari orgonakészítő készítette az orgonát 

- Lechner József órásmester elkészítette a toronyórát valószínűleg egy Münchenben gyártott óra kisebb átalakításával. A szerkezet összeköttetésben állt a harangokkal, így negyedóránként különböző dallamokat játszva is jelezte az idő múlását. 

- az üvegablakok Than Mór tervei szerint Kratzmann Ede műhelyében készültek

A mai állapot:

Budapest ostroma alatt a templom nagymértékben megsérült. Feltehetően a színes üvegablakok törése és téli hiányuk miatt elpusztult a Scholtz-féle díszítőfestés is, valamint öt falkép a szentély boltmezőiben a főoltár felett. A háború utáni helyreállítás Gerő László építész vezetésével befejeződött. A templom belsejét négyféle szürke és fehér festéssel látták el, a boltozatokat téglaszerűen színezték. 

Alkalmam volt a templom tornyába is felmászni, így erről az élményről is mutatnék pár fotót: