A Lónyai utca 17 egy négy emeletes sarokház, a Lónyai és Mátyás utcák találkozásánál. Első látásra is kitűnik a többiek közül, ugyanis érdekesen keveri a neoreneszánsz és a neogótikus elemeket.Egy bácsi engedett be a házba, aki kedvesen elmondta, hogy amikor beköltözött, még az eredeti liftszekrény állt a mai helyén, fa paddal.
A ház építéséről annyit lehet tudni, hogy 1899-ben Kiss István építész tervezett ingatlant a telken, amit előző év január 4.-én vásárolt 72000 forintért. Az előző házat lebontatta, és új, háromemeletes ingatlant építtetett fel két év alatt.[1] Fia, aki szintén építészmérnök volt 1914-ben egy emelettel magasította a házat, így nyerte el az mai külső formáját.
A luxusbérházat 1918-ban megvásárolta Heinrich Gábor vaskereskedő, akinek fia csináltatta a lépcsőház félemeletén a színes üvegablakot ’Anno’ felirattal, annak emlékére, hogy túlélték a háborút. Maga hozatta rendbe a légi támadások, és harcok során szenvedett károkat a házon. A ház 1949. márciusáig volt a Heinrich család tulajdonában, ekkor államosították.
A félemeletet ólomüvegablak világítja meg, melyen egy Szűz Mária a gyermek Jézussal jelenet látható, szép, finom, aprólékos kidolgozással.
A kapun belépve csillagboltozatos folyosó tárul a szemünk elé.
1968-ban tatarozták az épületet, ám ekkor sajnálatos módon sok kárt is okoztak benne:
- kicserélték a liftszekrényt, az eredetiben maratott üveg, metszett tükör, és pad is volt,
- a kapualjban a kovácsoltvas rézcsillár helyére egy kisebb került,
- a díszes csempéjű kályhákat többségében elbontották, de pár lakónál szerencsére megmaradt,
- a sárgaréz kilincsgombokat egyszerűbbekre cserélték,
- a lépcsőház virágmintás mozaikkal kirakott üvegfalának sérült részeit nem kiegészítették, hanem az egészet katedrál üvegre kicserélték.
Nagyon szép állapotban van a belső, jó volt látni egy szép, világos udvart :)
[1] Dr.
Szentpétery Tibor: Szamuely utca 17- Mátyás utca 10. in: Adalékok a Belső
Ferencváros történetéhez, Budapesti Városszépítő Egyesület, Bp., 1986.
