Egy patikus háza..

Egy patikus házát, avagy a budavári De la Motte-Beer palotát a Kulturális Örökségvédelmi Napok rendezésében megnyitották a látogatók számára. Ekkor volt alkalmam nekem is betekinteni ebbe a csodálatos épületbe, és ezt szeretném most bemutatni nektek:

Története:

A De la Motte–Beer-palota, miként a legtöbb budavári épület, középkori alapokon nyugszik. 1686-ban, amikor Budavárt visszafoglalták a törököktől, a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette .

1760-ban a Schulz családtól a francia származású De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina vásárolta meg az ingatlant. E korszak emléke a fennmaradt ház legkorábbi része, a földszint és az emelet dongaboltozata. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy De la Motte Ferenc Károly idejében készült az emeleti szobák igényes és tehetős tulajdonosra utaló díszítőfestése. A levéltári források áttekintése és a falképek ikonográfiai vizsgálata után azonban egyértelművé vált, a palota kiépítése a következő tulajdonos érdeme. 

1773-ban a De la Motte család eladta az épületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, , aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén. Fia, Beer János Nepomuk orvosi tanulmányokat folytatott. A levéltári adatok szerint a patikus nevéhez köthető az udvari árkádsoros loggia, a barokk kapualj, valamint a gazdagon díszített emeleti térsor létrehozása.
1807-ben a ház a Beer családtól Joseph Teutsch pesti kereskedő tulajdonába került, attól kezdve számos birtokosát jegyezték fel, 1815-ben Semmelweis Ignác édesapja is meg akarta vásárolni. 1865-ben akkori tulajdonosa, Tőry Gusztáv megbízásából Pan József egy kétemeletes lakóépületszárnyat emelt az udvari melléképületek helyén, de ez 1945-ben elpusztult. A második világháborúban a Dísz téri szárny ¬– a barokk kapualjjal és a felette lévő szobával – komoly károkat szenvedett. Az ötvenes években a Pan-féle épületszárny helyén új lakóház épült, a barokk terekben lakásokat alakítottak ki, az utcai homlokzat is megújult. 

A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc plébániatemplom

A Szakrális Művészetek hete programsorozaton belül évről évre megrendezik a Nyitott templomok éjszakáját. Idén már sokadszor a Bakáts téri templom is megnyitotta kapuit az érdeklődőknek. Engem kértek meg, hogy tartsak idegenvezetést, így összeállítottam egy kis összefoglalót a templom történetéből, és a templomtérben található értékekről. Arra gondoltam, ha már annyi munkám volt vele, akkor itt, a blogon is megosztom ezt az összefoglalót, mert a templom a belváros egy igen fontos, ugyanakkor elhanyagolt épülete.

Építéstörténet:

A mostani tér sarkán állt a régi, alacsony nyeregtetős, egytornyú, mindössze 22×7méteres téglalap alaprajzú templom, amelyet 1822. október 2.-án szentelt fel Kollár István püspök. Az 1838.-as árvízben azonban a templom megsérült, restaurálni kellett, amelyre szintén adományokból kerülhetett sor. Az akkori miseruhák, kelyhek és egyéb használati tárgyak nem mind az árvízben sérültek meg, hanem 1849-ben kirabolták a templomot, így ismét a hívők segítségére volt szükség. 1865-ben végül be kellett zárni az épületet, mert életveszélyessé nyilvánították, és raktárnak rendezték be az új templom építésének idejére. A miséket innentől a Bakáts téri általános iskola egyik tantermében tartották ideiglenesen. 

Azután, hogy a régi templomot bezárták, templomépítő bizottság alakult 1867-ben, Hamza Máté elnöksége alatt, és a főpolgármester támogatásával. Új templomra írtak ki tervpályázatot 1866-ban, amelynek méltónak kellett lennie ahhoz, hogy az újjáépülő városrésznek akár szimbólumává válhasson, és ehhez adománygyűjtésbe is fogtak. Pest város közgyűlése 1866-ban 50.000 forintot ajánlott fel az új templom építésére.

A templomépítés védnökének sikerült megnyerni Ferenc József uralkodó feleségét, Erzsébet királynét, így egyre több ember járult anyagi támogatással az építkezéshez.

A tervpályázatra kezdetben Feszl Frigyest kérték fel, de ettől később eltekintettek, és Ybl Miklóst, illetve Steindl Imrét hívták meg. Ybl Miklós román stílusú tervet dolgozott ki, míg Steindl Imre a gótikát részesítette előnyben, ez utóbbi tervet elutasították, mivel túl drága lett volna, de a tervet ismerjük.

Az építkezés az adományok mellett is csak lassan haladt előre, pénzszűke miatt. Elsőként az altemplomot építették meg, hogy az istentiszteletnek végre újból méltó helye lehessen. Ezt Ybl a német román templomok mintájára tervezte meg, érdekessége, hogy az oltára nyugat felé néz, tehát nem keletelt, és a felépült templom négyezete alatt található. Az altemplom területe a templom szentélye, keresztelőkápolnája, és sekrestyéje, valamint kereszthajója alá tehető. Az oltár felett egy Szent Erzsébet festmény volt látható Lotz Károlytól, de ez sajnos a falak túlzott nedvessége miatt három év után tönkrement. Altemplom mellékoltára Szent Vendel tiszteletére épült fel.

1878-ra tehát a templom kívülről teljes egészében elkészült. Az építőanyag sóskúti kő, és sajtolt tégla, a külső díszítéseknél láthatjuk a követ, míg a többi falszakaszon a téglaborítás jelenik meg. El kellett kezdeni a térrendezést, a templom körüli teraszon, és a régi templomot le kellett bontani. Hátra volt még ezen kívül a teljes belső berendezése, és a felszerelések is mind hiányoztak. Ekkor tűzték ki az időpontot, miszerint következő év áprilisban olyan állapotban kell állnia, hogy felszentelhessék.A templom felszentelésére 1879. április 24.-én került sor, Simor János bíboros hercegprímás vezetése alatt. Azon a napon volt az uralkodó pár ezüstlakodalma, akik nem sokkal a szentelés után, május 4.-én meglátogatták személyesen is a templomot, és miseruhát, stólát, és misekönyvet ajándékoztak a javára. Felirat is tanúskodik fontos szerepükről a templom történetében a főbejárat előcsarnokánál, egy márványtáblán.

Hogy Ybl Miklós mellett kik dolgoztak még a templomon? :

- Than Mór, és Lotz Károly dolgoztak az olaj-és falképeken (összesen 33 készült, ebből mára 27 maradt meg)

- Scholz Róbert a templom román stílusban való kifestését végezte 

- Szász Gyula készítette a Szent Ferenc szobrot a templom kapuzatára 

- Thék Endre a padoknak, és a keresztelőkápolna, valamint a sekrestye fa berendezésének elkészítését vállalta 

- Jungfer Gyula a hiányzó vasfelszerelések készítését végezte 

- Slavek Vencel alkotta meg a főoltárt karsti márványból, a többi fennmaradó szobrászati munkát Feszler Leó, és Dittmann Kelemen végezte, ők készítették a templom szószékét. 

- A Schlick féle vasgyárban bronzöntvények készültek a szentélybe: Simor érsek címere, egy kereszt, két háromágú gyertyatartó alattuk leomló növénymintás sarokdísszel a tabernaculum fölé, 6+2 egyágú gyertyatartó a főoltárra, örökmécses és falicsengő. 

- Siletti Ferenc carrarai fehér és Bardiglia sciroi szürke márványlapokkal burkolta a szentélyt és a sekrestyét.  Az 1883-as évben ötvösművekkel gazdagodott a templom, melyeket Herpka Károly készített. 

- Ybl Miklós tervezése: keresztelőkút, gyertyatartó, persely, orgonaszekrény

- Országh Sándor magyar királyi udvari orgonakészítő készítette az orgonát 

- Lechner József órásmester elkészítette a toronyórát valószínűleg egy Münchenben gyártott óra kisebb átalakításával. A szerkezet összeköttetésben állt a harangokkal, így negyedóránként különböző dallamokat játszva is jelezte az idő múlását. 

- az üvegablakok Than Mór tervei szerint Kratzmann Ede műhelyében készültek

A mai állapot:

Budapest ostroma alatt a templom nagymértékben megsérült. Feltehetően a színes üvegablakok törése és téli hiányuk miatt elpusztult a Scholtz-féle díszítőfestés is, valamint öt falkép a szentély boltmezőiben a főoltár felett. A háború utáni helyreállítás Gerő László építész vezetésével befejeződött. A templom belsejét négyféle szürke és fehér festéssel látták el, a boltozatokat téglaszerűen színezték. 

Alkalmam volt a templom tornyába is felmászni, így erről az élményről is mutatnék pár fotót:

Ismét egy kis Ráday utca..

Húú, régen írtam, pedig tervben van már egy bejegyzés még ezen kívül! De most nézzünk egy kis Ráday utcát :)

A Ráday utca a Kálvin teret köti össze a Boráros térrel. A kerület egyik legrégebbi utcája, hiszen a XVIII. századtól kezdve szerepel a térképeken. Ma is fontos helyszíne a városrésznek, éttermeknek, kulturális programoknak, fesztiváloknak ad otthont. Sétálóutcaként is egyre népszerűbb, hiszen központi elhelyezkedése miatt gyakorlatilag folytatása a Kálvin tér túloldaláról nyíló Kecskeméti utcának, amiről nyílik az Egyetem tér, könnyen megközelíthető a Ferenciek tere, vagy a Váci utca.

Ma a 63.-as számú házat mutatnám be itt, a blogon. Sajnos a történetéről szinte semmit sem sikerült kiderítenem, az Adalékok a Belső Ferencváros történetéhez című könyvben Szabó-Pap Krisztina annyit ír, hogy 1910-ben épült, valamint, hogy sok kis üzlet működött a földszinten. Annyit tudok még, hogy az 1990-es évek végén volt egy belső renoválása a háznak, amit a 2000-es évek elején egy külső homlokzati festés követett. 2007-ben pedig az udvar betonburkolatát feltörték, és egy kertet alakítottak itt ki, ülőpaddal, fákkal, ösvényekkel.

Ma is működnek üzletek az épületben, a Ráday utcánál egy fodrászat, valamint egy kályhacsöveket forgalmazó bolt van, a Lónyai utca felőli oldalán pedig egy étterem, és egy söröző található.

Az épületnek két homlokzata van, az egyik a Ráday utcára, a másik a Lónyaira néz. A főbejárat a Ráday utcáról nyílik, így ezt tekinthetjük a főhomlokzatnak. Stílusában a századfordulóban jellemző szecessziós házakhoz köthetjük, és ha végigsétálunk a Ráday utcán, akkor bizony kijelenthetjük, hogy ez a ház az egyik legszebb épülete.

Érdekes az ablakok kialakítása, hiszen az első emeleten félkörívesek, a második emeleten egyenes záródásúak, a harmadikon trapézzáródásúak, a negyediken ismét egyenes záródásúak, az ötödiken pedig trapézzáródású fekvőablakok vannak. A második emeletet az erélyek kihangsúlyozzák, ezt a szintet tekinthetjük a legdíszesebbnek, tehát a piano nobile-nek. A régebbi korokban mindig az első emelet volt hangsúlyos, és a legdíszesebb. A 19.-és 20. század fordulóján a lift megjelenésével azonban már a felsőbb szintek is megkaphatták ezt a címet, ezzel is változatosabbá vált az utcakép. A két darab, három emeletet összekötő zárterkély, illetve a díszes pilaszterek is harmonikusan illeszkednek a homlokzat díszítésébe, és szép egységet alkotnak. A maszkszerű díszítés nagyon elterjedt szecessziós elem, melyet az építészek az egyiptomi építészetből vettek át.

A ház Lónyai utcai homlokzata nagyon hasonló a főhomlokzathoz, de itt hat emeletet láthatunk.

Az épület belsejében nem a lépcsőház, inkább az udvar a hangsúlyos. Nem túl nagy, viszont kedves látvány a gondosan ápolt zöld terület a virágokkal, és a kicsi fákkal. A világossárga színezés jól illik ide, sokkal napfényesebb tőle az egész belső tér.

Két lépcsőház vezet az emeletekre, a hátsó, kisebb, vagy cselédlépcső az udvarról nyílik. Ez sokkal világosabb, de díszítetlenebb. A nagyobbik, a főlépcső kissé sötétebb, mert az udvartól egy üvegezett fal választja el, és a liftakna sem segíti a fény beáradását. A lépcső vaskorlátai szalagos-masnis díszítéssel vannak ellátva.

Összességében nekem tetszik ez a ház, a homlokzata szépen felújított, és karbantartott, a belsőben talán szerencsésebb lenne a kukákat nem az előtérben tartani, és valahogy világosabbá tenni a lépcsőházat. Az udvari rész, és a korfolyosó azonban nagyon jó hangulatú, és kedves részét képezi az épületnek.

Kinizsi utca 31.- Egy bérház, tele meglepetéssel

Ma egy igazi meglepetés házat mutatok be nektek, itt a blogon :) Meglepetés, mert én biztosan nem gondoltam volna, hogy ennyi finom részlettel, és aprósággal találkozom, hogyha belépek ebbe a házba. A homlokzata is figyelemre méltó, mégis első látásra talán átsiklana a tekintetünk rajta. Ha azonban jobban megnézzük, felfedezhetünk a földszint, és az első emelet között egy márvány táblát 'Kinizsy' felirattal,  amely az utca nevére utal, régen ugyanis így írták.Valamint egy mellszobrot, amely tovább erősíti ezt a vonalat, hiszen Kinizsi Pált ábrázolja. Két kerek alakú, kék márványtábla van a szobor mellett két oldalt, egyiken az 'ANNO' felirat, másikon az építés dátuma  látszik: 1898.

A félköríves bejárati fakapu felett, a szemöldökmezőben pedig egy korona alatt kartusos díszítésben ’ S’ betűt láthatunk, amely az építtető Szeleczky családra utal. Ekörül gyümölcs-, illetve virág és levéldíszítés fut lefelé a kaput keretezve.

A ház 1898-tól 1900-ig épült, Szeleczky Lajos tervei alapján. Ő vásárolta 1898. január 24.-én Knorr Nándortól a Ranolder utca 23. szám alatti földszintes házat és telket  20.000.- Ft-ért. Az utca régi neve Ranolder volt, később lett Kinizsy utca, ’y-’-nal, majd pontos ’i’-vel. A régi házat elbontották, és egy három emeleteset építenek a helyére, melynek lakhatási engedélyét 1899. május 7-én kapták meg. Szeleczky Lajos bérháznak szánta az épületet, és saját lakhelyének, valószínűleg ezért is ilyen gazdagok a részletek, és  a kiképzés.

Az előtérben látható egy márványtábla, amelyen ez a felirat áll: „Isten kegyelméből lett ezen ház tervezve és építve Szeleczky Lajos által. Isten védelmezze e házat lakóival és építőivel együtt”.

A kérés teljesült ez idáig, ugyanis a ház az 1944-es ostromot, és az 1956-os forradalom alatti megpróbáltatásokat is szerencsésen átvészelte. Sajnos az ólomüvegablakok, melyek a bejárati kapu felett, (Szent Györgyöt ábrázolta) illetve a lépcsőházban voltak, (a félköríves ablakok Szent Józsefet és Szent Katalint ábrázolták, ugyanis Szeleczky Lajos szülei Szeleczky József és Mesterházy Katalin voltak) a második világháborúban semmisültek meg. A Rákosi- féle kormányzás alatt eltűnt a lépcsőház udvari falánál álló kút, rajta egy feszülettel, és a függőfolyosók díszes vaskorlátjai, melyek ma már csak a lépcsőházban csodálhatók meg.

A bombázások nyomait sokáig igyekeztek ideiglenesen helyreállítani, a ház teljes külső részét 1989-1991 között tatarozták a díszítő elemekkel együtt. 1994-ben  huszonnégy lakásos társasházzá alakult.

Az épület belsejében, az előtérben félkörív alatt egy emléktábla áll az építtető nevével, a tervezővel, a kivitelezővel, és az 1898-as évszámmal. Alatta kő ülőpad. A félkörív felett kétoldalt falfreskó a bejárat két oldalán, mely a négy évszakot ábrázolja. Az előtéren egy félköríves boltív alatt áthaladva egy téglalap alakú folyosóra érünk, ahol bal oldalt a sarokban egy színes, festett Patrona Hungariae faszobor látható talpazaton.

Ezzel szemben a baloldalon egy kis márványtábla, ami az 1838-as árvíz magasságát jelzi. Ez a tábla eredetileg nem itt állt, hanem a szemközti házban, de a házat lebontották, a táblát pedig áthelyezték 1937-ben. Felette a falon fektetett téglalap alakban füzérekkel játszó puttókat ábrázoló dombormű.

A bejárattól idáig a padlót mintás, és színes terrazzo burkolat alkotja.

Balra nyílik a téglalap alakú, sárga köves keskeny udvar  gondozott kis kerttel. A függőfolyosókon egyszerű, dísztelen vasrács fut körbe.Ahogy az udvarra lépünk, jobbra a lépcsőház udvari falán a falon egy fülkében Szent Flórián kis alakú szobra látható, aki a tűzvész ellen védi a házat, alatta fát ábrázoló dombormű tondóban, ami esetleg Életfa lehet, majd hat  darab címer sorakozik egymás mellett két sorban. Ezek az építtető család eredetére utaló ország, - illetve uralkodói címerek, amiket kör alakú, zöldre festett, növényi motívumokkal ellátott díszítő formák választják el egymástól, illetve keretezik. Az itt látható díszek valószínűleg mázas kerámiából készültek.

A lépcsőház öntöttvas korlátjai szépen, igényesen megmunkáltak, melyeken csigavonalak, és indára utaló formák váltakoznak. 

Ki gondolná, hogy ennyi mindent rejt ez a ház? Tele van olyan apró részletekkel, és finomságokkal, amitől számomra biztosan felejthetetlenné válik, hogy sikerült ide bejutnom.

  

Ráday utca 15.

Végre beköszöntött a tavasz, és így gyakrabban indulhatok sétára, hogy szebbnél szebb lépcsőházakat, és érdekes belső udvarokat fedezzek fel, és mutassak be mindenkinek! :)

Kezdjük egy műemléki védettség alatt álló házzal, amely a Ráday utca és az Erkel utca sarkán áll. Kissé kirí az utcaképből erőteljes kék festésével, de ugyanakkor stílusában mégis illeszkedik a környezetéhez. Ebben az épületben található a Vörös postakocsi Étterem is.

A félköríves ablakok szemöldöke alatt a maszkos női fejes díszítéssel a belsőben is találkozhatunk, ugyanúgy, ahogyan a franciaerkélyes ablakok korlát bábjai is megjelennek a lépcsőház korlátjánál. A homlokzat, és a belső is szép, felújított állapotban van.

Egyedül a bejárati kapu felett találkozhatunk férfi fejet formáló díszítéssel. Az udvarban a sárga festés barátságossá, és világossá teszi a környezetet, ezt tovább erősíti a padló burkolata is.

A lépcsőház bal kéz felől indul, és kezdetben kőkorlátos, majd ezt öntöttvas váltja fel.Különlegesen szép ez az indás díszítés a korlátokon, jó lehet itt minden nap le-és fel haladni az itt lakóknak.

Örülök, hogy lehetőségem adatott besétálni ebbe a házba, jó élmény volt belépni egy ilyen kellemes, világos, és tágas neoreneszánsz lakóépületbe. 

Budapest100/ Benczúr utca 26.

A múlt héten önkéntesként részt vettem a Budapest 100 rendezvényen. Ez a kezdeményezés két éve indult, és a lényege, hogy egy hétvégére az abban az évben századik születésnapjukat ünneplő házak, vagy intézmények megnyithatják kapuikat, és színes programokkal várhatják az utcáról betévedő embereket. Én a Benczúr utca 26. szám alatt, a most ott székelő OTP Fáy András Alapítványnak segédkeztem, így most ezt az épületet mutatnám be a blogon :) Sok interaktív programmal készültünk a látogatók számára, és hatalmas volt az érdeklődés, csak nálunk a szombati napon több, mint 600 ember nézte meg a villát kívül-belül! Szóval rendkívül inspiráló, és lelkesítő nap volt :)

Lássuk akkor a villát:

Az 1913-ban felépült házat Kőrössy Albert Kálmán, és Kiss Géza tervezte. A telek tulajdonosa már az 1880-as évektől a svájci származású Pugin Leó volt, aki Budapesten oktatott francia nyelvet a főreáliskolában, majd a budapesti Egyetemen.Felesége Dréher Mária volt, s két gyermekük született Leóna és Leó – aki később előbb jogszigorló, valamint császári és királyi train zászlós lesz, majd tartalékos honvédfőhadnagy. 1909-ben meghal Pugin Leó, s a telek és az akkori családi ház a két gyermekre marad. 

Leóna koloratúr énekesnő volt, így ismerkedett meg későbbi férjével, Dayka Balázzsal, aki baritonénekes, színész, és színigazgató volt. Összeházasodtak, és kezdetben az Andrássy út 84. szám alatt éltek, de 1910-ben Leóna kivásárolta testvére részét, így a telek az ő tulajdonát képezte. Ekkor kérte fel a házaspár Kőrössy Albert Kálmánt, és Kiss Gézát, akiknek a közelben ( Városligeti Fasor 47.) volt irodájuk (Körössy villa), hogy tervezzenek számukra egy új, impozáns villaépületet. 1911-12-ben készültek a tervek, melyek a Budapest Főváros Levéltárában hozzáférhetők, és 1913-ra el is készült a ház.

Az alagsorban a házmesteri szobán kívül fás-és szerkamra, garázs, billiárdszoba, és iroda is helyet kapott. A magasföldszinten ruhatár, nagy hall, fürdő, konyha, és cselédszoba, valamint a Benczúr utca felé és a mostani Délibáb utca felé is három-három szoba nézett. Hasonló az elrendezés az első, és második emeleten is, a padláson pedig cselédszobák, és mosókonyhák helyezkedtek el.

Kőrössy Albert szecessziós stílusban alkotott, és ez az utolsó megépült háza, mivel az első világháború után elállt a tervezői munkától. Ezen a villán már a szecessziónak németes, geometrizáló iránya nyilvánul meg. A legimpozánsabb részlet az első emeleti erkély, melyet egy férfi  -atlasz- és egy női alak -kariatida- tart, akik maszkos díszítésű konzolokon állnak. Az erkély alatt egy felirat jelzi az építés dátumát: "Épült Isten segedelmével az Úrnak 1913. esztendejében."

( a képeket készítette: Baldavári Eszter)

Lónyai utca 17.

A Lónyai utca 17 egy négy emeletes sarokház, a Lónyai és Mátyás utcák találkozásánál. Első látásra is kitűnik a többiek közül, ugyanis érdekesen keveri a neoreneszánsz és a neogótikus elemeket.
Egy bácsi engedett be a házba, aki kedvesen elmondta, hogy  amikor beköltözött, még az eredeti liftszekrény állt a mai helyén, fa paddal.

 Szép a bejárati kaput kiemelő erkély alatti két fekvő, bőségszarut tartó nőalak szobra, vagy a Mátyás utcai oldalon a zárterkélyen a puttós domborművek.


 A ház építéséről annyit lehet tudni, hogy 1899-ben Kiss István építész tervezett ingatlant a telken, amit előző év január 4.-én vásárolt 72000 forintért. Az előző házat lebontatta, és új, háromemeletes ingatlant építtetett fel két év alatt.[1] Fia, aki szintén építészmérnök volt 1914-ben egy emelettel magasította a házat, így nyerte el az mai külső formáját.

A luxusbérházat 1918-ban megvásárolta Heinrich Gábor vaskereskedő, akinek fia csináltatta a lépcsőház félemeletén a színes üvegablakot ’Anno’ felirattal, annak emlékére, hogy túlélték a háborút. Maga hozatta rendbe a légi támadások, és harcok során szenvedett károkat a házon. A ház 1949. márciusáig volt a Heinrich család tulajdonában, ekkor államosították.



A félemeletet ólomüvegablak világítja meg, melyen egy Szűz Mária a gyermek Jézussal jelenet látható, szép, finom, aprólékos kidolgozással. 

A kapun belépve csillagboltozatos folyosó tárul a szemünk elé.

Az udvarra nyíló ablakok és ajtók maratott üvegjei virágmintás díszítésűek. 


1968-ban tatarozták az épületet, ám ekkor sajnálatos módon sok kárt is okoztak benne:

-  kicserélték a liftszekrényt, az eredetiben maratott üveg, metszett tükör, és pad is volt,

- a kapualjban a kovácsoltvas rézcsillár helyére egy kisebb került,

- a díszes csempéjű kályhákat többségében elbontották, de pár lakónál szerencsére megmaradt,

- a sárgaréz kilincsgombokat egyszerűbbekre cserélték,

- a lépcsőház virágmintás mozaikkal kirakott üvegfalának sérült részeit nem kiegészítették, hanem az egészet katedrál üvegre kicserélték.


Nagyon szép állapotban van a belső, jó volt látni egy szép, világos udvart :)

---

[1] Dr. Szentpétery Tibor: Szamuely utca 17- Mátyás utca 10. in: Adalékok a Belső Ferencváros történetéhez, Budapesti Városszépítő Egyesület, Bp., 1986.